Thursday, August 18, 2011

Az első napok - The first days

Több mint egy hete vagyok itt és holnap lesz egy hete hogy a családnál vagyok.
A gyerekek ismernek és én is ismerem őket, így egy kicsit könnyebb a helyzet, szóval azért nagyjából tudom kezelni a helyzeteket.
Volt egy pár program, múlt pénteken volt egy kis grill party, elég sok gyerek volt és kb. mindenkire figyelhettem, egyébként aranyosak voltak a gyerekek, csak a végére elfáradtam picit.
Aztán szombaton találkozó a többi au pair-el a koordinátorunk házában (ami mellesleg elég jól néz ki).
Ma pedig voltunk meccset nézni, a szülők játszottak softball-t, én meg addig a gyerekekre vigyáztam, el is fáradtam teljesen nap végére.
Már pár napja jár az agyam, hogy mit fogok csinálni, mit kéne tanulni és hasonlók, és persze mindig eszembe jutottak az otthoniak és hogy nem tudok velük minden nap beszélni.
Nehéz így az első hetekben, alig van akivel beszélhetnék, vagy akivel elmehetnék bárhova. Egyedül érzem magam és rossz arra gondolni, hogy nem tarthatom a kapcsolatot minden nap azokkal akiket szeretek. Kicsit olyan, hogy nem vagy része a másik életének és mintha már nem ismernéd annyira a másikat.
A távolság nagy, ez tény, remélem azért talán még kezelhető, de majd az élet úgyis eldönti.

I've been here for more than a week and it's been a week that I'm with the family.
The kids know me and I know them, so it makes the things a little bit easier.
There were some events: a grill party on last Friday, there was many kids, so I had to watch them a little bit, they were really sweet, but in the end I was a little bit tired.
Then we had a meeting on Saturday afternoon with the other au pairs in our coordinators house (which was really nice).
Yesterday we went to watch the parents while they were playing softball, and I watched the kids so in the end of the day I just went straight to bed and sleep.
I've been thinking about what should I do in this year while I'm here, where to go to school, and my family and my friends are always in my mind and it's really hard that I can't talk with them every day.
It's hard, because I can't talk with almost anybody, or go out with anybody. I feel a little bit lonely, it's hard to think about that I can't keep in touch every day with whom I really love and who are far away from here.
It's a little bit like you're not part of their life like you don't know the other one as much anymore.
The distance between us is big, this is a fact, I hope I could still handle it, but life or time could decide it.

No comments:

Post a Comment